xxx Nem a mosoly országa -miért jó itthon élni?
Valakinek, aki alapjáraton egy vidám és jókedélyű ember, ez az ország nem biztos, hogy megfelelő hosszútávú letelepedésre. Most taposom a harmadik évet itthon, és egy-két reggeli buszos ismerős megjegyezte, hogy korábban mennyit mosolyogtam, és most mennyivel kevesebbet. Hát, akkor ugye volt tartalékom, amiből gazdálkodhattam... na meg, aki azt gondolja, hogy reggel mosolygós és emberbaráti vagyok, az egyáltalán nem ismer... én az az igazi lassan kelő - és ébredő, naphoz fokozatosan szokogató egyértelműen esti típus vagyok.
De, tény ami tény kevesebbet mosolygok, mint bárhol a nyolc ország közül, ahol volt szerencsém lakni... viszont ugyanez az arány igaz visszafelé is, azaz sokkal kevesebbet mosolyognak az emberek, mint bárhol máshol. S tekintetbe véve, hogy olyan helyeken is telibe vigyorogtak rám, ahol nincs víz, étel és szemétből épül a vackod, ez egy rossz arány. De miért savanyú a magyar? Mert valljuk be panaszkodunk, nyavalygunk, mindennel baj van, sajnos már a Szomszédokban lebetonoztuk ezt a szintet. De könyörgöm, azért nem annyira szar itthon a helyzet. Tessék körbenézni! Lehet találni szépet, jót, kedveset, hiszem. Hittem?!
Régen mindenkire mosolyogtam, akivel szemkontaktba kerültem. Na ebből lett egy-két félreértés, mert férfira úgy tűnik nem lehet csak úgy rámosolyogni, mert nyilván az utcán elhaladtában vagy a metrón felcsípni akarom. De a múlt héten eljött a mélypont, ahol egy nő ( aki amúgy szimpinek tűnt elsőre) a mosolyomra válaszul megkérdezte: " Mit vigyorogsz, leszbi vagy? " Na kéremszépen, ez mindent kifejez. Itt jelzem meg, hogy 23 éve élek boldog házasságban egy férfival, ha bárkinek ez számít manapság, de elhagyom az agyam, hogy ide jutottunk itthon. Hogy az alap kedvesség, az alap tisztelet és az alap normalitás szintjét már ippeghogy csak súroljuk. Hogy amúgy ki a fenének és mi a fene köze van amúgy ahhoz, hogy én kit szeretek? Nem tökmindegy?? Ez egyáltalán miért merül fel egy sima kedves mosolyváltás folyamán?
És ez még jobban megmutatta, hogy érzelmekből, kedvességből, amivel nem jár semmi, van még mit tanulnunk. Mert ez is mind energia. A mi országunk energiája. Ami alacsony, pedig ennél sokkal, sokkal magasabbra lehetne tornázni. Mert bennünk van!
De sajnos fele pohár nép vagyunk, és remélem, hogy az új generációkból ezt kineveljük. És megtanítjuk nekik, hogy a kedvesség, a segítségnyújtás, a másikra való odafigyelés és a mosoly mind olyan eszköz, amivel közelebb érezhetjük magunkat egymáshoz, és elhomályosul a ti-mi, én-te ellentét, s helyét átveszi egy nagy közös mi. A mi közös magas energiánk.
A mi országunk, a mi akaratunk... a mi mosolyunk... legyen ez a jövő szlogenje. Hiszem!🙏💪
Szeretettel, Elsa. ❤️
U.i: Mindenki készüljön fel, hogy továbbra is mosolyogni fogok mindenkire! És egy nap, mi leszünk a mosolyok országa:) Áldás!
Elsa Sol - Mindennapi Tudatosság 2025.08.12.
mindennapitudatossag.com
Fotó Pineterst xxx
