xxx A mindennapi komfort áldomása
A tegnapi vihar után majdnem 24 órán át nem volt nálunk áram, és sokaknál víz sem.
Amikor hazafelé mentem, brutális állapotok uralták a Dunakanyart... kidöntött fák, összetört kocsik, baleset, felborult kamion. Látni a hatalmas törzsű fákat heverni a földön döbbenetes volt. Ami csodálatos volt, hogy mennyi kedves, segítő embert láttam. Mennyi kedvesség és türelem volt sokakban. Pedig órákig nem jutottak haza, nincs tájékoztatás, csak állsz, vársz, remélsz. És mégis, volt mosoly, volt nevetés, volt kedvesség...és összefogás.
Az áram hiánya kitágította a csendet, megnyújtotta az estét, és megmutatta, mennyire de mennyire törékeny a nagy civilizációnk; hogy mennyire kiszolgáltottakká tettük magunkat, és mennyire megszoktuk a mindennapi alap kényelmet. (Okés fizetünk mindenért, de akkor is VAN, ALAPBÓL. )
Ezek a dolgok most tanítanak minket, figyelmeztetnek, emlékeztetnek; hogy milyen pici kell, hogy kifusson az éltünk a mindennapiságból, és hirtelen a komforton túl találjuk magunkat. Hogy mennyire a Föld az Úr(nő), és mennyire nem tiszteljük. Hogy mennyire kéne értékelni és áldani, hogy békében élünk, van étel, van víz és otthon. Élünk. Van holnap. Van lehetőség. Ezek a leckék most megsokasodnak, felerősödnek, amíg át nem billenünk. Minden erőnkre, hitünkre szükség lesz. De tudjuk hova tartunk, és miért.
Köszönöm mindenkinek, aki dolgozott azért, hogy visszaálljon az áram és víz, és visszatérjen a mindennapi élet az egész országban !
Áldás és Hála a leckékért
Elsa.
Elsa Sol- Mindennapi Tudatosság 2025.07.08.
Fotó: saját #aramnelkul. xxx
